Luke Aikinst tekinthetjük az első igazi ejtőernyősnek. 2016. július 30-án végrehajtotta az első ejtőernyő nélküli ugrást a történelemben közel 8 kilométeres magasságból, szabad esésben.
Aikins eddig 18 000 ugrást hajtott végre, és Los Angelesben egy kaszkadőriskolát vezet (Luke például az “Iron Man 3” kaszkadőrmutatványain dolgozott), emellett a családjában három generációra visszamenően ejtőernyősök vannak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Luke először elutasította az ötletet, amikor először ajánlották neki, hogy ugorjon ejtőernyő nélkül, de két hétig nem tudott nyugodtan aludni, és végül beleegyezett.
Az ugrás videója
Hogyan készült az ejtőernyő nélküli ugrás?
Az ugrásra több mint két évig készültek. Ez a teljesítmény a szakmai csúcsnak tekinthető – Luke tökéletesen végrehajtotta azt, ami lehetetlennek tűnt.
A mutatvány minden lépését nem lehetett teljes mértékben ellenőrizni és begyakorolni – a szél, a nyomás, a háló reakciója a test becsapódására és számos egyéb, kiszámíthatatlan tényező miatt. Bármilyen minimális eltérés a tervtől nem volt előre kalkulálható.
A repülőgép fedélzetén készült videóban Luke megjegyzi: “Sok figyelmet fordítunk az ugrás és a gyártási folyamat későbbi forgatására, a fitneszre és az edzésekre. Ez mind növeli az önbizalmamat, de nem garantálja, hogy élve kijutok ebből. Elsősorban állandó, végtelen gyakorlásra van szükség. Ha elvétem a célt, akkor már mindegy lesz, mennyire voltam jó formában, vagy mennyire jól dolgozott a forgatócsoport. Csak a cél számít.”
Luke-nak meg kellett küzdenie a széllel. Körülbelül 60 méter zuhanás közben folyamatosan bukfencezni kellett a levegőben, miközben körülbelül 50 m/s sebességet ért el (az ugrás során a sebesség ennél is nagyobb volt – 70 m/s), és közvetlenül a földet érés előtt hátra kellett fordulnia. Az esés helyes technikáját aerodinamikai csatornában gyakorolták.
Edzés az aerodinamikai csatornában.
Luke Aikins meleg szavakkal beszélt a kaszkadőr csapatról, akikkel közösen készültek az ugrásra: “Szinte házasok voltunk az előkészületek utolsó öt napjában.”
Az edzőugrások során Luke-nak pontosan egy 9x9 méteres földterület felett kellett maradnia. Ha az ejtőernyős megváltoztatja az esés irányát és eltér a pályától, speciális jelzőfények változtatják meg színüket, és különleges optikai eszközök regisztrálják ezeket az eltéréseket.
Háló és négy daru, melyek húszemeletes magasságúak.
Jelzőrendszer az ugrás célpontjának eléréséhez.
Természetesen az ideális körülmények között, aerodinamikai csatornában végzett edzések megkönnyítik a cél feletti fókusztartást – nem kell szembe nézni széllel, változó légnyomással. De terepen ez sokkal nehezebb, ezért Luke-nak naponta legalább hat edzőugrást kellett végrehajtania egy improvizált célpont felett.
Forgási technikák gyakorlása az ejtőernyő nélküli ugráshoz.
Az ejtőernyő nélkül végrehajtott ugrás előtti próbázások még ejtőernyő használatával történtek, így az ugrás legkritikusabb pillanatát nem lehetett előre begyakorolni egészen a nevezetes július 30-ig.
Hogyan nézett ki Luke Aikins edzésnapja?
Az ejtőernyős visszautasította a biztonsági ejtőernyő viselését, mivel a további felszerelés súlya plusz terhelést jelentett volna a hálóra, amely hátsérülést okozhatott volna. A sisakot kamerával és GPS nyomkövetővel szerelték fel, amely rendszeresen jeleket küldött az előre meghatározott útvonalakon.
Szabad esésben
Luke Aikins ugrásának terve.
Az első 3 kilométer szabad esés során Luke-nak segítőasszisztensekre volt szüksége – három ejtőernyős fogta el a használt oxigénpalackjait; egyikük kamerás operatőr volt, a másik speciális füstjelzőt engedett szét, hogy a földről követni lehessen a zuhanást. 1500 méteres magasságban a segítők kinyitották ejtőernyőiket, és Luke egyedül maradt. A szabad esés kicsit több mint két percig tartott.
A történelmi mutatvány tökéletesen sikerült; a földet érés szinte a célpont közepén történt. Néhány perccel a földet érés után Luke már a feleségét és kisfiát ölelte.
Ez az ugrás a mérnöki innováció, a megszállottság, az inspiráció és az elszántság kvintesszenciája volt. 18 hónapnyi előkészítés és több száz szakember összehangolt munkája lenyűgöző eredményt hozott – ez az esemény az extrémsport történetének egyik leginspirálóbb pillanataként vonult be.
Люк Айкис első szavai a földet érés után ezek voltak: „Szinte lebegtem! Ez hihetetlen! Ez mégis megtörtént!”
Puha földet érés.
Van remény arra, hogy a közeljövőben ilyen ugrások minden ejtőernyős számára elérhetőek lesznek.
