Vízi kerékpár

Hidrofol vizen járó kerékpár Az egyik legérdekesebb emberi izomerőt használó vízi közlekedési eszköz a akvaskipper. Távolról nézve ránézésre egy kerékpár, amely érthetetlen módon halad a vízfelszínen. De közelebbről megvizsgálva észrevehetjük, hogy nincsenek rajta pedálok, melyek egy meghajtó eszközt működtetnének, és – ami a legkülönösebb – úszótestek sem, amelyek úszóképességet biztosítanának. Hogyan képes ez a konstrukció, amely önmagában sem könnyű, sőt még egy emberrel a fedélzetén is, fent maradni a vízen, ráadásul nem kis sebességgel haladni?

Miért halad előre, és miért nem süllyed el?

Akvaskipper - vízi roller Az akvaskipper (vagy ahogy gyakran nevezik – „akvaplanér”) konstrukciója első látásra igencsak egyszerűnek tűnik.

Egy széles lábtartó platform két oszloppal mereven csatlakozik a fő hátsó szárnyhoz. A platformtól előre egy csöves keret fut, mely a kormánycsapágyba torkollik, ami igencsak emlékeztet egy kerékpár kormányára.

A kormánykereszt egy „horgonyhoz” csatlakozik, amely forgókapcsolattal van összekötve az elülső stabilizáló szárny ívelt tartójával. Kissé előrébb helyezkedik el egy „hullámtörő” – egy siklólemez.

A konstrukció rugalmasságát egy polimeres ívelt rugó biztosítja, amely a „horgonyt” és az elülső szárnytartót köti össze. Ennyi az egész.

Néhány modell kiegészülhet úszótartályokkal, melyek a mozgás során nem használatosak, és csak az eldőlt akvaskipper úszóképességének fokozásában játszanak szerepet.

Az egész szerkezet általában könnyű alumíniumötvözetekből készül, ugyanakkor a vízi roller súlya így is eléri a 12 kilogrammot. Miért képes ez a súly a vízen maradni és előrehaladni?

Ez a bionika klasszikus példája – egy olyan tudományé, amely a természet által megfigyelt elveket gyakorlati megvalósítássá és technikai megoldásokká alakítja át.

Hogyan képesek a madarak repülés közben a levegőben maradni? Az egyenes szárnyaik által keltett emelőerővel. Ha ez lehetséges a levegőben, akkor biztosan működik a folyadékban is, amely sűrűsége sokszorosa a levegőének.

Miért érnek el hatalmas sebességeket a vízi emlősök, mint a delfinek vagy bálnák? Ezt a víz alatti „szárnyaik” – a vízszintes farokúszóik támadási szögének megváltoztatásával érik el. Az akvaskipper működése is ugyanezen elveken alapul.

Az eszközt irányító személy ritmikus ugrálómozdulatokat végez, ezzel terhelést közvetítve a hátsó szárnyra.

Sargan nedvesruha Ha hideg időben szeretné a vízi sportokat űzni, szüksége lesz egy Sargan nedvesruhára .

Nem kell tovább keresgélnie snowboardos és síelőkről szóló filmeket. A legjobbakat megtalálja ezen az oldalon .

Az akvaskipper evolúciója

Trampofoil - az akvaskipper elődje Az ilyen típusú vízi közlekedési eszközök kifejlesztése az 1990-es években kezdődött egy svéd mérnök, Alexander Sahlin által.

Munkásságának eredményeként született meg a „trampofoil” nevű eszköz, amelyet 1993-ban szabadalmaztatott és mutatott be a nyilvánosságnak.

A trampofoil működési elve semmiben sem különbözött a fent leírtaktól. A különbség az volt, hogy a rugalmasságot nem forgókapcsolatok és rugók biztosították, hanem egy ívelt, rugalmas keret, amely jelentős erőfeszítést követelt a pilótától a mozgás során.

Az ilyen „vízi kerékpárok” gyorsan népszerűvé váltak, és hosszú ideig sorozatgyártásban készültek. Néha még ma is találkozhatunk velük.

A 2007-ben létrehozott, ívelt rugóval felszerelt akvaskipper könnyebb lett a keret tömegének csökkentése révén, és rugalmasabbá vált. Ez lehetővé tette, hogy a vízen való közlekedés ezen formájával szélesebb közönség ismerkedjen meg.

Az akvaskippereket elég nagy szériában gyártják, és nem nehéz őket megvásárolni. Sőt, áraik is jelentősen csökkentek – 11–12 ezer rubelért is találhatunk egy modellt.

Pumpabike A fejlesztés további iránya a „pumpabike” volt. Ezt a modellt Mike Puzey, egy dél-afrikai mérnök és feltaláló szabadalmaztatta 2003-ban. Bár megjelenésében és konstrukciójában némileg eltér, működési elve teljesen azonos.

A pumpabike esetében a keret helyett egy elég széles műanyag deszkát használnak, amelyhez mereven rögzítik a kormányoszlopot. A pilóta lábtartója kengyelekkel van felszerelve, ami nemcsak a fokozott kényelmet biztosítja, hanem növeli a hatékonyságot is.

Érdekes a főszárny állásszögének változtatásának mechanizmusa is – ez rugózott csuklós alapon van összeállítva, közvetlenül a szárnytartók platformhoz való rögzítésének helyén.

A pumpabike általános felépítése valamivel bonyolultabb, mint egy hagyományos aquaskipperé, ami az árán is megmutatkozik. Igaz, hogy ez a modell, amely szintén a leggyorsabb, tartja az ilyen típusú eszközök sebességi rekordját (32,19 km/h).

Akvaskipper használatának technikája

Aquaskipper Ne gondolja senki, hogy az aquaskipper egy olyan eszköz, amire csak egyszerűen „felülhet és mehet”. Az ilyen fajta vízi közlekedési eszköz elsajátítása bizonyos ügyességet és komoly erőfeszítést igényelhet. Azonban egy óra gyakorlás után a legtöbb kezdő már képes önállóan mozogni.

A legjobb, ha a mozgást egy mólóról (stégről) kezdjük, amely kb. 0,5 méterrel van a víz fölött. Az aquaskippernek egy kezdeti impulzusra van szüksége, hogy a víz felszínén maradhasson és előremenő mozgást végezzen.

A pilóta egyik lábát a platformra helyezi, az első szárnyat leereszti a víz szintjére, és a másik lábával ellöki magát a támaszról. Az aquaskippert megtartó minimális kezdősebesség körülbelül 8 km/h.

Búvárkodás Phuket szigetén Búvárkodás Phuket szigetén és a világ más legérdekesebb búvárkodási helyeiről a honlapunkon olvashatsz.

Talán érdekel a legjobb parkouros filmek listája. Akkor látogass el erre az oldalra .

Hogyan küzdheted le a magasságtól való félelmed? Olvasd el itt .

Miután a kezdeti lendületet megadtuk, a másik láb is a platformra kerül. A pilóta ugráló mozdulatokat kezd végezni, megosztva a terhelést a hátsó platformra (80%-ban) és az első szárnyra (20%-ban).

A fogantyún egy könnyű tolóerőnek kissé meg kell előznie a fő erőkifejtést, amely a hátsó szárnyra irányul. Ha az indítás sikeres volt, az aquaskipper felveszi a sebességet.

Az ugrásokat lábujjhegyen kell végezni. Kis sebességgel történő haladás érdekében az ugrások gyakoriak legyenek, de minimális erőfeszítéssel. Ahhoz, hogy jó sebességet érjünk el, ritkább, de mélyebb amplitúdójú mozdulatok szükségesek.

A kezdeti kudarcok egyik leggyakoribb oka a testtömeg egyenlőtlen elosztása. Semmiképpen sem szabad túlságosan a fogantyúra támaszkodni – a fő súlynak a platformon kell lennie.

A kanyarodás a kormányoszlop és a pilóta testének tömegközéppontjának enyhe áthelyezésével történik.

Az első kudarcok után nem szabad pánikba esni – az aquaskipper használatának technikája biztosan elsajátítható. Ha mentőmellényt használunk, az esetleges sikertelen próbálkozások nem jelentenek veszélyt – az eszköz konstrukciója pozitív úszóképességet biztosít, így könnyen visszavonszolható a kiindulási helyre.

Ne számítson az elején hosszú „széllel szemben” történő sétákra – az aquaskipper használata nagymértékben hasonlít az erőnléti edzőgépeken végzett munkára. Egy tapasztalatlan pilóta valószínűleg nem fog néhány percnél tovább fennmaradni a vízen.

Videó: hogyan kell összeszerelni és használni az aquaskippert

https://www.youtube.com/watch?v=ZeKz-EnGNFs

A sebességi vagy távolsági úszás csak a jól edzett sportolók számára érhető el. Ugyanakkor az ilyen „vízi kerékpár” használata közben gyakorlatilag az összes izomcsoport dolgozik, így az aquaskipper kiváló fitneszprogramnak számít.

Az aquaskipperen való úszás távolsági rekordja jelenleg 11,2 kilométer.

A technológiai fejlődés nem áll meg, és jelenleg továbbfejlesztett modellen dolgoznak, amely egy mini közlekedési eszköz víz alatti szárnyakkal – a „hidroglider”. Ez az eszköz az aquaskipper szárnyrendszerét és kormányzását, egy szörfdeszkát és egy elektromos hajtóművet ötvöz, amely lehetővé teszi, hogy akár 40 km/h sebességgel több mint két órán át haladhasson. Ez azonban már egy teljesen másik történet.