freediving-girl
A tapasztalt szabadtüdős merülők kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és magabiztosnak érzik magukat, amikor alámerülnek. Légzőkészülék nélkül érezhetjük magunkat az ölelő vízben, mint az anyaméhben, és szabadon csatlakozhatunk az óceánhoz, mint barát, nem hívatlan vendég. Egy órányi szabadtüdős merülés feloldja egy hét gondjait és feszültségét. Hogyan kezdjük el a szabadtüdős merülés gyakorlását?
A szabadtüdős merülés természetesen adott
Az emberek természetesen rendelkeznek bizonyos alkalmazkodási képességekkel a szabadtüdős merüléshez. A legérdekesebb ezek közül az “emlős-merülési reflex” - amikor az arc vízbe merül, automatikusan lassul a szívverés. Sok technika és természetes alkalmazkodási lehetőség segít meghosszabbítani a merülést.
A lépünk extra vérsejteket bocsát ki, az izmok és erek összehúzódnak, lehetővé téve, hogy az agy és a szív több oxigént kapjon. Néhány hét gyakorlás után már jelentős eredményt érezhetünk a szabadtüdős merülésben.
Emlős-merülési reflex
Míg a tapasztaltabb merülők hosszabb és mélyebb merülésekre képesek, a kezdők 45 másodperces merülése 10 méteres mélységbe alapszintnek számít – az óceán alapvető színei és fajgazdagsága nagyrészt a felszín alatti tíz méteren belül található. Nem sok ok van, hogy ennél mélyebbre merüljünk. A kezdők átlagos 45 másodperce elegendő ahhoz, hogy a halrajok közé keveredjünk, fotózzunk, és kevesebb mint egy perc alatt életre szóló élményeket szerezzünk. A kezdő szintű merülés néhány hét, sőt akár néhány nap alatt elsajátítható.
Szabadtüdős merülés cápákkal
Nem szükséges sportolónak lennünk ahhoz, hogy élvezzük a szabadtüdős merülést, mivel nem a „szívósságra” van szükség – sokkal inkább a kiegyensúlyozott gondolkodásmódra (vagy annak elérésére való vágyra). A cél a vízzel való egységesség, nem pedig a küzdelem vele. Amikor elsajátítjuk az alapvető merülési technikákat, gyorsan rájövünk, hogy a víz szinte semmi energiát nem vesz el. Nyugodt, magabiztos módon kiválaszthatjuk a merülés mélységét és időtartamát, és észrevétlenül az első 15 másodpercünk 30-ra, majd 45-re alakul, ami elegendő a 10 méteres magabiztos szabadtüdős merüléshez.
Hogyan tanuljuk meg a szabadtüdős merülést?
A szabadtüdős merülés sérülések és pánik nélkül is elsajátítható, ha van mellettünk egy tapasztalt ember, aki bemutatja az egyszerű felszerelést, megmutatja az alapvető elemeket, és lépésről lépésre vezet minket a tanulási folyamatban. Részletesen olvashatsz arról, hogyan zajlanak a szabadtüdős merülési tréningek ebben a cikkben .
Néhány lépés a kezdéshez:
- Soha ne merüljünk egyedül – ez aranyszabály.
- Válasszunk kényelmes maszkot és légzőcsövet, üljünk a medence szélére, és szokjunk hozzá a felszereléshez, próbáljunk lélegezni a légzőcsőn keresztül.
Hogyan kezdjük el a szabadtüdős merülést - Menjünk be a medencébe derékig, merítsük az arcunkat a vízbe, és folytassuk a légzést.
- A szabadtüdős merülők két pozíciót használnak – vízszintest és fejjel lefelé irányulót. Vízszintes helyzetbe kerülni a medence szélébe kapaszkodva kell, miközben az arcot vízbe merítjük. Lélegezzünk lassan és mélyen, hogy kompenzáljuk a légzőcsőben felgyülemlett levegőt.
Hogyan tanuljunk meg szabadtüdős merülni - Hajtsuk le a fejünket, és engedjünk egy kevés vizet a légzőcsőbe, majd lassan vegyünk elég levegőt egy hirtelen kilégzéshez, amely képes a vizet kifújni a csőből.
- Vegyünk egy mély lélegzetet, teljesen merítsük a fejünket a víz alá, és hagyjuk, hogy a légzőcső megteljen vízzel. Vízszintes helyzet megtartása közben emeljük a fejünket a víz felszínére, és erőteljesen hagyjuk kiüríteni a csövet.
Légzőcső tisztítása szabadtüdős merülés közben - Most készen állunk a szabadtüdős merülés legfontosabb gyakorlatára – az embrió pózra. Az ebben a gyakorlatban szerzett érzések segítenek pszichológiai stabilitást elérni. Ezt az állapotot meg kell szilárdítani, és mindig erre kell törekedni minden merülés során. Lélegezzünk a légzőcsövön keresztül, lebegjünk az embrió pózban a vízben, és teljesen lazítsunk.
- Gyakoroljuk a helyes merülést.
Szabadtüdős merülő alámerülése
A légzésvisszatartási technikákról részletesen olvashatsz a Hogyan érhetők el a légzésvisszatartási rekordok a víz alatt című cikkben.
Úszási stílusok a szabadtüdős merülésben
A szabadtüdős búvárok három különböző uszonycsapás-stílust gyakorolnak: a „lebegő” csapást (flutter), a békafogást, és a delfin-stílust. A merülések nagy részénél a lebegő stílust fogod használni. A békafogás (frog) a három közül a leglassabb, és lehetővé teszi, hogy a flutternél elfáradt és megfeszült izmokat pihentessük. A delfin csapás (dolphin kick) remek a rövid távú erőfeszítésekhez.
Lebegő stílus:
Béka stílus:
Delfin stílus:
Rövid lábmozdulatokat tegyél, és ne hajlítsd meg az uszonyokat 30 foknál jobban. Ha túlságosan intenzívek a csapások és túlzottan meghajlítják az uszonyokat, vízellenállást hozol létre, és fölöslegesen pazarlod az energiát. Használj gyors, kis amplitúdójú mozdulatokat a széles csapások helyett. A szabadtüdős búvárkodás típusairól a Mi az a szabadtüdős búvárkodás? című cikkben olvashatsz.
Merülési technika
A szabadtüdős búvármerülés egy összetett manőver, amelyet könnyű elsajátítani, de alapvető fontosságú. Miután elsajátítottad, a finomabb részletekre összpontosíthatsz: például a légzéskontrollra és az alacsony ellenállású úszásra (streamlined swimming). Egyetlen sima mozdulattal végezz mély lélegzetvételt, hajlítást, „fülkiegyenlítést” és csússz függőlegesen lefelé. Ez olyan, mint egy „tökéletes tízes ugrás” az ugródeszkásoknál – az ugrást csak a víz felszínén lévő enyhe fodrozódás árulja el.
A merülés mechanizmusát a saját ágyadon is megértheted: feküdj hason az ágyon. Csússz a széléhez, és tartsd magad a derekadon. Most engedd le a jobb kezedet és emeld fel a bal lábadat – a súlypont eltolódása lefelé fog lökni.
Hogyan kell helyesen „fület fújni”
Ahhoz, hogy elkerüld a nyomás okozta sérüléseket (barotrauma), fel kell készíteni a füleidet a víz alatti nyomásváltozásokra. Általában észrevétlenül kiegyenlítjük a nyomást egyszerű nyeléssel vagy ásítással – ilyenkor a lágyszájpad szövetei megnyitják az Eustach-féle csövek szelepeit, levegő jut a középfülbe, és a nyomás stabilizálódik, amit egy alig észlelhető kattogás kísér. Számos módja van az Eustach-féle csövek kinyitásának és a nyomás kiegyenlítésének, de ebben a cikkben csak a legegyszerűbbekre térek ki.
Egyszerű módszerek a fülek „kifújására”:
- Fogd be az orrod, és nyelj egyet. Ez a módszer a felmerüléskor hatékony.
- Egyszerre lélegezz ki az orron keresztül befogott orrral, és közben nyelj egyet.
Ajánlott minden 60 cm-es merülés után, vagyis nagyjából 2-3 másodpercenként „fület fújni”. A fülfújásról és a barotraumáról részletesebben szabadtüdős búvár oktatóval érdemes konzultálni, és tapasztalt búvár segítsége nélkül nem szabad „nulláról” kezdeni a merülést, mivel könnyen árthat magának az ember.
Medencéről az óceánra váltás
A medencében végzett gyakorlatok után magabiztosabbnak kell érezned magad, de még mindig van két tényező, amely mindent elronthat a „nyílt vízen” – a hideg és a félelem.
A hideggel könnyebb megküzdeni. Ma már léteznek vékony neoprén búvárruhák, amelyek nem akadályozzák a mozgást, és nem nyomják a mellkast. A búvárruha kiválasztásáról egy következő cikkben fogunk beszélni. Továbbá érdemes egy profi tanácsát kérni a súlyozást illetően.
A merüléstől való félelem
A félelemmel sokkal nehezebb megküzdeni. Ismerned kell a felszerelésedet, hozzá kell szoknod, és meg kell tanulnod kezelni a légzésvisszatartás miatti pánikot. Az első merülésnek szó szerint kéz a kézben kell történnie egy olyan oktatóval, akiben megbízol. Hangolódj rá a jövőbeli élményekre, amelyeket láthatsz, és ne az irracionális önfenntartási érzésre. A víztől való félelem legyőzésében segítség lehet a szabadtüdős búvárok jógája .
