Szabadtüdős merülés
A szabadtüdős merülés lélegzetvisszatartással történő víz alatti merülést jelent. Manapság sokak számára ez az extrém sport a szuperemberekhez kötődik, akik egyetlen lélegzetvétellel a sötét óceánmélységekbe merülnek, annyira mesterien kezelve testüket és elméjüket, hogy percekkel később épségben térnek vissza a felszínre (netán egy hálónyi gyönggyel vagy elsüllyedt hajók kincseivel). Azonban már akkor szabadtüdős merülést végzel, amikor csak a víz alá merülsz és visszatartod a lélegzeted. De mit is jelent valójában a szabadtüdős merülés?
A víz alatti merülést oxigénpalack nélkül szabadtüdős merülésnek, “skin diving”-nak vagy “snorkeling”-nek nevezik. Ezekhez a technikákhoz maszk, légzőcső és uszony használata is társulhat, de a szabadtüdős merülés mindig a lélegzetvisszatartást foglalja magában. Korábban ez a módszer a túléléshez kapcsolódott – például kagylógyűjtéshez vagy gyöngyhalászathoz. Az utóbbi időben azonban rekreációs tevékenységgé és sporttá vált.
A szabadtüdős versenyek fejlődésével párhuzamosan olyan módszerek és technikák is fejlődtek, amelyek segítenek meghosszabbítani a lélegzetvisszatartás idejét. Nem is olyan régen a lélegzetvisszatartás rekordjait még külön sós és édes vízben mérték, azonban mára sok szabály megváltozott. A szabadtüdős merülés sportként egyre komolyabb versenydiszciplinává válik.
A szabadtüdős merülés típusai
Nézzük meg közelebbről a szabadtüdős merülés mai technikáit.
Nyílt vízi szabadtüdős merülési diszciplínák
Szabadtüdős merülés állandó súllyal (CWT)
A merülést végezhetjük uszonnyal vagy anélkül is. Ez egy versenydiszciplína, amelyet a szabadtüdős merülés legtisztább formájának tartanak: a búvár kizárólag saját testsúlya és izomereje segítségével merül és emelkedik fel, a súly végig változatlan marad.
Szabadtüdős merülés állandó súllyal
Az állandó súllyal történő merülés uszonnyal, valamint a statikus apnoe volt az első két versenydiszciplína, amely megelőzte az uszonyos dinamikus apnoét. Az első nemzetközi versenyeken a résztvevők többsége kettős uszonyt használt, és csak néhány sportoló választotta az egyuszonyt. Azóta az egyuszony előnyeit széles körben elismerték, és ma már minden mélytengeri szabadtüdős búvár használja.
Az elmúlt években az állandó súllyal történő uszony nélküli merülés (CNF) egyre népszerűbbé vált. Noha a CNF versenyeken saját kategóriával rendelkezik, 20-30 évvel ezelőtt az ilyen mélytengeri merüléseket felszerelés nélkül tiltották és rendkívül veszélyesnek tartották. Az állandó súllyal történő uszony nélküli merülés különösen nehéz lehet a pozitív felhajtóerő leküzdésénél lemerüléskor, valamint a negatív felhajtóerővel szembeni küzdelem során visszaemelkedéskor.
Szabad merülés (FIM)
Ebben a diszciplínában nem használnak uszonyt, a búvár a kötélen kapaszkodik le és fel. Ez a technika gyakran a CNF felkészítő gyakorlata: kíméli a lábakat és lehetőséget ad a belsőfül nyomáskiegyenlítésére .
Szabad merülés
A szabad merülést széles körben használják kezdő tanfolyamokon is, mivel segít a kezdőknek elsajátítani a fül kiegyenlítésének technikáit. Azok számára, akik nem szoktak hozzá a nyomásváltozáshoz, eleinte fejjel lefelé való merülés ajánlott; ehhez pedig elengedhetetlen a kötél használata. Számos szabadtüdős edzésprogramot részletesen megtalálsz ebben a cikkben.
Szabadtüdős merülés változó súllyal (VWT)
Ebben a diszciplínában további súlyokat használnak a merülés megkönnyítésére, a felszínre emelkedés azonban saját erőből történik – uszonyok és kötél segítségével. Bár ez nem versenydiszciplína, saját világrekordokat tartanak számon.
Szabadtüdős merülés “No Limits” (NLT)
A legtöbb szenzációt a korlátlan szabadtüdős merülés generálja. Ez egyúttal a legveszélyesebb diszciplína is. Itt különféle súlyokat és felhajtóerő-kompenzátorokat használnak, amelyek felhozzák a búvárt a felszínre. Nem minden szabadtüdős merülő gyakorolja a “No Limits”-et, de éppen ebben a kategóriában érték el az apnoe úttörői, Jacques Mayol és Enzo Maiorca, a legnagyobb eredményeket.
Szabadtüdős merülés No Limits
A hatvanas években megjelent egy speciális tartály, amely a búvárt a felszínre emelte. Azonban ahogy a merülési mélységek növekedtek, ez a módszer egyre kevésbé bizonyult hatékonynak. Gyakran előfordult a feltöltő cső elszakadása, ráadásul a nitrogénnarkózis mindig kétségeket vetett fel a búvár ítélőképességével kapcsolatban, aki a sikeres feltöltéshez és felmerüléshez több összetett lépést is végrehajtani kényszerült. Ma a legextrémebb szabadtüdős búvárok speciális felhajtóerő-kompenzátorokat használnak, amelyek működése teljesen automatizált és nem függ a levegőtől vagy a búvártól.
Szabadtüdős merülés medencében
Statikus apnoe (STA)
A statikus apnoé a szabadtüdős merülés egyik legnehezebb pszichológiai próbát jelentő ága. A lényege, hogy a búvár a vízfelszínen fekve a lehető leghosszabb ideig tartja vissza a lélegzetét – semmi sem zavarhatja őt, bár rendkívül könnyű gyorsan feladni, amikor csak néhány milliméterre van a felszín.
Статическое апное
A statikus apnoé, a fix súllyal végzett merüléssel együtt, az egyik fő versenyszámnak számít. A légzésvisszatartás gyakorlása egész évben lehetséges a medencében. Az ilyen edzések növelik az önbizalmat és a mentális ellenállóképességet.
Dinamikus apnoé (DYN és DNF)
A dinamikus apnoét uszonnyal vagy anélkül is lehet gyakorolni. Ez a szám általában medencében történik, és lényege, hogy a búvár a lélegzet visszatartásával a lehető legnagyobb vízszintes távolságot tegye meg. Gyakran csapatversenyek programjában is szerepel, általában uszonyokat használva.
Динамическое апное
Egyes búvárok nehezen tudják kiegyenlíteni a középfül nyomását, így a dinamikus apnoé lehetővé teszi számukra, hogy formában maradjanak anélkül, hogy mélyvizekbe kellene merülniük.
Minden szabadtüdős merülési ágazatban rekordok születnek, de a szabadtüdős merülés elsősorban az örömöt és a víz alatti világ csodálatát jelenti. A szabadtüdős búvárok számára lehetőség nyílik arra, hogy jobban élvezzék a természet közelségét anélkül, hogy további felszerelések súlyát cipelnék. Bármelyik szabadmerülési típust lehet gyakorolni, és rengeteg előnyt nyújt ez a sportág. Azonban az ismeretlen vízi környezet megismerését egy jó oktatóval kell elkezdeni, aki segít eligazodni a felszerelésben, és aki szó szerint fogja a kezed az első pár merülés során. Az első lépéseket az alábbi cikk ismerteti: Szabadtüdős merülés. Hogyan kezdjük?
Фридайвер в моноласте
Végül szeretném saját meghatározásomat megosztani: a szabadtüdős merülés egyedülálló extrém tevékenység, amely az adrenalin kontrollját és elnyomását igényli. Élvezzék!
