2018-ban a statikus apnoé kategóriájában a víz alatti légzésvisszatartás világrekordját a horvát Budimir Šobat (Budimir Šobat) állította fel, 24 perc 11 másodperces teljesítménnyel. Az előző rekordot 8 másodperccel döntötte meg, ami valóban hősies teljesítmény.
A 2018-as légzésvisszatartási világrekord. Budimir Šobat az elért eredményét az autizmus spektrumzavarral élőknek ajánlotta.
- február 28-án a világrekord időtartama 24 perc 03 másodperc volt. Ezt az elképesztő eredményt az akkor spanyol származású freediver, Aleix Segura (Aleix Segura) érte el. 2014-ben Goran Čolak 23 perc 01 másodperces légzésvisszatartást mutatott be. Érdemes megjegyezni, hogy a húsz percnél hosszabb légzésvisszatartási idő csak tiszta oxigénnel végzett hiperventiláció után lehetséges, de ezt az apnoé statikus kategóriájának szabályai megengedik.
A Guinness Rekordok Könyve videóján megörökítették a 2016-os légzésvisszatartási világrekordot, amely hiperventilációt alkalmazott 100%-os oxigénnel. A rekordot egy spanyol, Aleix Segura állította fel.
Mi a hosszú légzésvisszatartás titka?
Szuperképességek, edzések, meditáció? Az ilyen szintű mesteri szint eléréséhez speciális eszközökre és fiziológiai alapelvekre van szükség, amelyeket megértve és következetesen alkalmazva elérhetőek a rekordok. De hogyan is történik mindez?
A légzés fiziológiája a rekordok eléréséhez
A légzésvisszatartás oxigénhiánnyal (hipoxiával) jár. Ez az első dolog, amit meg kell tanulni, amikor freediving edzésekbe kezdünk. Értékeljük a kockázatokat, és állítsuk fel a prioritásokat – ennek érdekében pedig a légzés fiziológiai alapjaival kell megismerkednünk.
Mi történik a szervezettel merülés közben? A víz alatti izommunka gyorsan elégeti az oxigént, ami hipoxiához (az oxigénhiány állapotához) vezet. Az oxigénfogyás sebességének kiszámítása rendkívül bonyolult és egyénfüggő: figyelembe kell venni a merülés mélységét, sebességét, időtartamát, a víz hőmérsékletét, a pulzust és a búvár tüdőkapacitását.
Ezen a videón szemléltetik, mi történik egy búvár tüdejével merülés közben:
A búvár testének minden szerve reagál a legkisebb nyomásváltozásra, az erek összehúzódnak, a véráramlás újraeloszlik, és a vérnyomás az oxigént a legfontosabb szervekhez, a szívhez és az agyhoz irányítja. Érdekes módon a pulzus azonnal csökkenni kezd, ha csak az arc vízbe merül!
Azonban az igazán érdekes dolgok akkor kezdődnek, amikor a központi idegrendszer jelzi a lélegzetvétel szükségességét. Mindenki ismeri ezt az érzést – amikor a szén-dioxid koncentrációja kritikus szintet ér el, és reflexszerűen levegőt veszünk. Egy gyakorlott búvár bizonyos mértékig képes irányítani ezt a reflexet. Ha légzésvisszatartási gyakorlatokról van szó egy kis medencében, ahol nincs merülés, akkor a gázok nyomásáról nem beszélhetünk. Azonban aktív mozgás közben 8-10 méteres mélységben való merülésnél fennáll az eszméletvesztés kockázata a felszínre emelkedés során.
Miért ájulhat el valaki a felszínre emelkedéskor? Egyszerűen megfogalmazva: a merülés során a nyomás összenyomja a tüdőt, és a búvár úgy érzi, hogy van elég oxigénje. A felszínre emelkedve azonban a nyomás csökken, és minden méterrel nő a tüdő oxigénigénye. A tüdő ekkor a hiányzó oxigént a szövetekből és szervekből pótolja, ami hirtelen növeli a szén-dioxid koncentrációját. A szén-dioxid mérgező, és különösen azért veszélyes, mert figyelmeztetés nélkül tudja kikapcsolni az emberi tudatot – minden gyors és aktív mozdulat felgyorsítja a problémát. Annak érdekében, hogy a hipoxia ne érjen el váratlanul, a biztonságos merülést meg kell tanulni.
Mielőtt légzésvisszatartási és tüdőkapacitás-növelő gyakorlatokba kezdene, egy kezdő búvárnak meg kell tanulnia felismerni és megfelelően értékelni teste jeleit. Az első edzésekről bővebben olvashat ebben a cikkben.
Az oxigénhiány és a szén-dioxid-mérgezés tünetei:
- A szén-dioxid fokozott koncentrációjának előjele a könnyű eufória, az ujjak hegyének bizsergése, “libabőr”, majd enyhén megemelkedik a testhőmérséklet (mint egy csésze forró tea után), fejfájás és enyhe hányinger jelentkezhet.
- Az agyi erek lüktetése, tunneleffektus a látásban, ájulás előtti állapot. Görcsök, eszméletvesztés.
- Az úgynevezett „nitrogénnarkózis”, amely során visszafordíthatatlan állapotok alakulhatnak ki.
Эzek a tünetek nagyon gyorsan jelentkeznek. Egy kezdő búvár, aki aktívan mozog a víz alatt, akár pár perc alatt is bajba kerülhet. Még egy gyakorlott gyöngyhalász sem képes 8 percnél tovább visszatartani a lélegzetét.
Hogyan tanuljunk meg hosszabb légzésvisszatartást?
Ahhoz, hogy csökkentsük a szén-dioxid receptorok érzékenységét és statikus apnoéban rekordokat állítsunk fel, rendszeres edzés szükséges. Egy tapasztalt búvár több mint 50%-kal gazdálkodik hatékonyabban az oxigénnel – ez az oxigénfogyasztási küszöb, amelynél egy átlagember már reflexből levegőt vesz.
Két különböző megközelítés létezik az apnoé időtartamának növelésére:
- Különböző edzésrendszerek, amelyek célja a megfelelő légzés, az önkontroll és relaxáció fejlesztése, a tüdőkapacitás növelése, valamint a rekeszizom edzése. Néhány technika alapja a pránájáma, plavita-szádhana, kundalini jóga és más meditációs gyakorlatok. A jógáról szabadtüdős búvároknak külön cikk található.
- Ellenőrzött hiperventiláció, tiszta oxigén belélegzése.
A légzésvisszatartás, koncentráció, izomrelaxáció és hiperventiláció technikáit és edzésmódszereit részletesen ismerteti a Hogyan edzenek a szabadtüdős búvárok című cikk.
Jóga gyakorlatok a tüdőkapacitás növeléséhez
A mellékhatások ellenére a hiperventiláció a legnépszerűbb és leghatékonyabb módszer az apnoé meghosszabbítására. Ez a gyors légzés gyakorlata, amely során csökken a szén-dioxid nyomása a merülés előtt. A gyors és mély légzés gyakorlása akár kétszeresére is növelheti az apnoé idejét, azonban minél intenzívebb és hosszabb a hiperventiláció, annál súlyosabbá válhat a hipoxia felszínre emelkedéskor. Egyes oktatók szerint ez az apnoé meghosszabbításának gyakorlata kockázatos és nem elég hatékony ahhoz, hogy igazolja a vele járó veszélyeket.
Mennyi ideig tartson a hiperventiláció szabadtüdős búvárkodás előtt?
Az elfogadható tartomány 30 és 60 másodperc között van. Egy percnél hosszabb hiperventiláció csökkenti a búvár oxigénhiány fölötti kontrollját, és a rohamok kockázata többszörösére nő. Ezt tudományos vizsgálatokkal és gyakorlati tapasztalatokkal százszorosan igazolták, ezért nem szabad túllépni a kényszerű tüdőventiláció idejét. A legtöbb feladat irányítását nyugodtan rá lehet bízni egy szabadtüdős búvár számítógépre .
Létezik egy általánosan elfogadott teszt az optimális hiperventilációs időtartam megállapítására, amelyet a Vízi Sportok Világszövetségének (CMAS) orvosi bizottsági szakértője, R. Charlie dolgozott ki. Az edző vagy orvos részletesen megbeszéli azokat a tüneteket, amelyek alapján a búvár jelezheti az oxigénhiány első tüneteit. Több hiperventilációs próbát végeznek (különböző időpontokban, eltérő légzési gyakorisággal és mélységgel), és az első tünet megjelenését stopperrel rögzítik. Az így kapott időtartamot elosztják hárommal – ez lesz az elfogadható idő a tüdő előzetes szellőztetésére.
Szabadtüdős búvár edzés
A rekordok elérésének legfontosabb szabálya: ne ugorj fejest felelőtlenül. Ne állíts magad elé teljesíthetetlen célokat anélkül, hogy mérlegelnéd a kockázatokat. Az élet és az egészség fontosabb minden elért eredménynél!
