Minden a szörfhullámokról: kialakulás az óceánban, típusok, jellemzők, terminológia, videó

A hullám anatómiája A hullámok, azok szépsége, folyamatos mozgása és változékonysága mindig lenyűgözi az embert.

Fontos megérteni, hogy az óceán minden pillanatban változik, a hullámok végtelenül különbözőek és egyediek.

A sikeres szörfözés elképzelhetetlen anélkül, hogy megértenénk, hogyan jönnek létre és terjednek a hullámok, mitől változik a sebességük, erejük, formájuk vagy magasságuk.

Először is ismerkedjünk meg a terminológiával.

A hullám anatómiája

Hullámok kialakulása A hullámot a víz egyensúlyi helyzet körüli periodikus rezgéseként határozzuk meg.

Ezeknek a hullámoknak az alábbi elemei vannak:

talp – az alsó sík;
taraj (lip, az angol “lip” – ajak szóból);
front – a hullám tarajvonala;
cső (tube/barrel) – az a rész, ahol a taraj a talppal találkozik;
fal (wall) – a lejtős rész, amin a szörfös csúszik;
váll – az a rész, ahol a fal laposabbá válik;
csúcs – a hullám töréspontja;
ütközési zóna (impactzone) – ahol a taraj leszakad.

Miből áll a hullám A hullámok változékonysága miatt rendkívül nehéz ezeket mérni. Az ingadozásokat több paraméter alapján értékelik.

Magasság – a talptól a tarajig terjedő távolság. Ezt különböző módokon mérik. A szörfösök számára készült jelentések a meteorológiai bóják rezgéseit adják meg. Néha a hullám magasságát úgynevezett “embermagasságban” tüntetik fel.

Mivel a sportolók meghajolt helyzetben szörföznek, egy “embermagasság” körülbelül 1,5 métert jelent.

Hossz – a szomszédos tarajok közötti távolság.

Meredekség – a magasság és a hullámhossz közötti arány.

Periódus – az idő két hullám között egy csoportban (szettben).

A hullámok kialakulásának okai és sajátosságai

Milyen hullámok vannak az óceánban Az egyszerű elképzelésekkel ellentétben a tengeri vagy óceáni hullámok nem a parti szelek miatt keletkeznek. A leggyakoribb hullámok messze az óceánban alakulnak ki.

A hosszú ideig egy irányba fújó szél hatalmas víztömegeket ringat meg, néha akkora méretűeket, mint egy többemeletes ház. Az erős szelek rendkívül alacsony nyomású zónákban alakulnak ki, amelyek az anticiklonokra jellemzőek.

Mérsékelt szél mellett az óceán felszínén rövid, meredek hullámok jelennek meg – ezek az úgynevezett „bárányhullámok”.

A kialakulás korai szakaszában a kétdimenziós hullámok, amelyek magassága nem haladja meg a hosszúságukat, párhuzamos, hosszúkás tarajokban mozognak. Az erősödő szél hatására a tarajok eltűnnek, és gyorsabban növekszik a hullám hossza.

Amikor a hullám és a szél sebessége kiegyenlítődik, a tarajok növekedése megáll. Ettől kezdve a hullám sebessége, hossza és periódusa nő, miközben a magasságuk és meredekségük csökken. Az ilyen hosszú hullámok jobban megfelelnek a szörfözéshez .

Hogyan keletkeznek a hullámok

Erősödő vihar esetén a fiatalabb hullámok rétegződnek a régebbiekre, a tenger hullámzása kaotikusnak tűnik. Amikor az eléri a csúcspontját, a hullámok a leghosszabbak, kiterjedt frontokkal. Ilyenkor a tarajok hossza elérheti akár a több száz métert is (rekord esetén 1 km-ig).

Azokat a hullámokat, amelyek tarajmérete többszöröse a hullámhosszának, háromdimenziós hullámoknak nevezzük. Leggyakrabban ezek a háromdimenziós hullámok váltakozó „dombokból”, „púpos hullámokból” és „mélyedésekből” állnak. A hullámok csoportokban (szettekben) érkeznek, 2–10 hullámot alkotva. Leggyakrabban 3 hullámból állnak. Általában a középső hullám a szett legmagasabb és legkiszámíthatóbb tagja.

Milyen hullámok jellemzik Penichét →

Mit mozgat a szél

Hullámok szörfözéshez Minden új hullám felemeli, majd leengedi a víz tömegét.

Érdekes tény: a víz részecskéi nem vízszintesen mozognak, hanem egy szabálytalan kör vagy ellipszis alakú pályán, amely merőleges a hullám frontjára.

Valójában a vízrészecskék mozgása inkább csomókat formáz: egy intenzív „vízigörgetés” pályájára egy gyenge, előrefelé irányuló mozgás tevődik, a szélirány felé.

Így alakul ki a hullám profilja: a széllel szembeni lejtő lankás, a szél alatti pedig meredek.

Ezért a tarajok megdőlnek, habot alkotva.

A szél során nem a víztömeg, hanem a hullám profilja mozog. Így például egy elveszett szörfös deszka előre-hátra, fel-le ringatózik, miközben lassan a part felé sodródik.

Mi határozza meg a hullám paramétereit

Óriási hullámok az óceánban A hullámok jellemzői a szél sebességétől, időtartamától, az irányváltásoktól, a víztömeg mélységétől és a hullám felszabadulási területének hosszától függnek.

Az utóbbit az adott vízgyűjtő területének mérete határozza meg. A szél erejének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy teljesen lefedje a teret.

Ezért találhatók a stabil hullámok szörfözéshez általában az óceánpartokon.

Ha a szél sebessége és iránya több mint 45 fokkal változik, a régi hullámok lelassulnak, majd egy új hullámrendszer alakul ki.

Swellek

Óceán hullámjának képe Amikor a hullámok elérik maximális méretüket, útnak indulnak a partok felé. Kiegyenesednek: kisebbek elnyelődnek a nagyobbakban, a lassúbbak a gyorsabbakban.

Az ugyanolyan méretű és erejű hullámok tömegét, amelyet vihar generál, swell-nek nevezzük. Egy swell útja a partig akár több ezer kilométer is lehet.

Kétféle swellt különböztetünk meg: szél által generáltat és aljzati swellt.

Az első nem alkalmas szörfözésre: ezek a hullámok nem tesznek meg nagy távolságot, és már nagy mélységben szétroppannak.
A második azok, amelyekre szükség van: hosszú, gyors hullámaik hosszú utat tesznek meg, és a töréskor meredekebbek.

A swellek amplitúdójukban és periódusukban különböznek. Minél hosszabb a periódus, annál jobb és egyenletesebb a hullám.

Balin a szélgenerált swellt olyan hullámok jelentik, amelyek periódusa kevesebb mint 11 másodperc. A 16 másodperces időszak kiváló hullámokat jelent, a 18 másodperces periódus pedig nagy szerencse – felkutatásukra tapasztalt szörfösök sereglenek.

Minden egyes spotnak ismert az optimális swelliránya, amely minőségi hullámokat hoz létre.

Hullámtörés

Hullámtípusok az óceánon Miközben a hullámok a part felé haladnak, és közben zátonyokkal, szigetekkel vagy homokpadokkal találkoznak, fokozatosan elveszítik eredeti erejüket.

Minél nagyobb a távolság a vihar központjától, annál gyengébbek a hullámok.

Sekély vizekkel találkozva a mozgó víztömegnek nincs hová menekülnie, ezért felfelé mozog.

A hullámok periódusa csökken, összenyomódnak, lelassulnak, rövidebbek és meredekebbek lesznek. Így jön létre a szörfözésre alkalmas hullám.

Végül a tetejük megbillen, és a hullámok megtörnek vagy összeomlanak. Minél nagyobb a mélységkülönbség, annál meredekebb és magasabb lesz a hullám!

Ez zátonyok, sziklák, elsüllyedt hajók vagy meredek homokpadok közelében fordul elő.

A hullám tetejének növekedése akkor kezdődik, amikor a mélység eléri a hullám magasságának felét.

Széltípusok

Viharos hullámok magassága az óceánon Szörfösök hajnalban kelnek, hogy csendes időben és sima vízfelületen lovagolják meg a hullámokat – ez az ideális körülmény.

A hullámok minősége a part menti széltől függ, a legjobb minőségű hullámok egyik példája – errefelé → .

Onshore – szél, amely az óceán felől a partra fúj.

Ez “lefújja” a hullám tetejét, megszaggatja a hullámokat, aminek eredményeként göröngyössé válnak, és nem engedi őket “felállni”.

Az onshore korai összezáródásra kényszeríti a hullámokat. Ez a legrosszabb szélirány szörfözéshez, mivel tönkreteheti az egész élményt.

Különösen veszélyes, ha a szélirány és a swell iránya egybeesik.

Offshore – szél, amely a part felől az óceán irányába fúj.

Ha nem támad hirtelen, akkor szabályos formát ad a hullámoknak, “megemeli” őket, és késlelteti az összeomlás pillanatát.

Ez a szél ideális szörfözéshez.

Crossshore – szél, amely párhuzamosan fúj a part mentén. Ez nem javítja, néha pedig jelentősen ronthatja a hullámfrontot.

Hullámtípusok

Hullámok az óceánban Closeout – olyan hullám, amely egyszerre törik meg teljes hosszában, ezért nem alkalmas szörfözésre.

Lapos hullámok nem különösen gyorsak vagy meredekek. Sekély tengerfenék mellett lassan törnek meg, anélkül hogy magas falat vagy csövet képeznének, így kezdőknek ajánlottak.

Plunging waves – erős, gyors, magas hullámok, amelyek éles mélységváltozásoknál keletkeznek. Lehetőséget adnak trükkök végrehajtására. A belsejükben üregek, “csövek” alakulnak ki, amelyekben áthaladhatnak.

Profik számára előnyösek, de veszélyesek kezdőknek – gyakrabban esnek le róluk.

Szörf-spottípusok

Szörf-spotok Az a hely, ahol hullámok alakulnak ki, szörf-spotnak nevezik. A hullám jellegét a tengerfenék sajátosságai határozzák meg.

Beach-break – olyan hely, ahol a hullámok homokos tengerfenéken törnek meg. A különböző mélységű részeken a hullám görbülve mozog és a homokpad felé törik össze. Ez lehetőséget ad a szörfösnek, hogy a vízfal mentén csússzon.

A beach-breakek, például a franciaországi városban található Hossegor, a legjobbak kezdők számára, mivel a homokos tengerfenék nem veszélyes esés esetén.

Az ilyen spotok sajátossága: a homoklerakódások helyzete változhat, ami a hullámok jellegének változását eredményezi. A hullámtörési pontok emiatt “vándorolhatnak”.

Ez a helyzet jellemző az ausztráliai beach-breakekre, míg Balin a homok viszonylag stabil.

Tapasztalt sportolók számára a strandokon, folyamatosan összezáródó hullámokon való szörfözés nem vonzó. Ők olyan spottokat keresnek, ahol a tengerfenék szerkezete heterogén, ami hullámok magasságának különbségeit eredményezi.

Reef-break – zátony vagy kőhalom alatti spot. Az éles mélységváltozás magas hullámokat hoz létre, “csövekkel”, amelyek később törnek meg.

Az ilyen hullámok fő előnye stabilitásuk és kiszámíthatóságuk. A zátonyt gyakran homokréteg fedi, így a szörfösök könnyen elérhetik a lineupot. A zátony-törések a haladó szintű hullámok kedvelőinek valók, de a zátonyok és kövek éles szélei miatt elesés esetén veszélyesek lehetnek.

Példák: Pipeline, Hawaii és a legtöbb szörfhely Balin. Ezek a klasszikus hullámok láthatók a legjobb szörfös videókon.

A szörfhelyek típusai

Point-break – a leghosszabb hullámokat akkor tapasztalhatjuk, amikor a swell egy, a vízből kiemelkedő akadályba ütközik, mint például egy földfok, egy félsziget (például Írországban vagy Anglia Cornwall régiójában ), egy sziklazátony vagy kőgerinc.

Az akadály megkerülése után szabályos, hosszú és tökéletes formájú hullámok alakulhatnak ki, melyek több száz méteren végighúzódva törhetnek meg. Ezek lehetőséget adnak hosszú menetelésekre.

Példák: Medewi spot Balin, Bells Beach Ausztráliában.

Balos hullámok, jobbos hullámok, csúcsos hullámok

Különböző szörfözési hullámok A hullám irányát a tengertől a part felé történő mozgás szempontjából határozzák meg, vagyis a szörföző nézőpontjából.

Balos hullám jobbról balra törik meg.

A szörfös balra siklik a hullám falán, hogy ne sodorja el a hullám taraja.

A partról nézve ez ellentétesnek, azaz jobbra történő mozgásnak tűnik.

Jobbos hullám – az ellenkező irányban törik meg, mint a balos.

Csúcsos hullám egyszerre két irányba záródik, így két szörfös egyszerre indulhat el az ellenkező irányokba.

Árapály hatása

Az árapály hatása a szörfözésre A hullámok kialakulására az óceán vízszintje is hatással van, amely kétszer emelkedik meg naponta az árapály során.

Elterjedt tévhit, hogy szörfözni mindig árapály idején érdemes. Ez nem igaz: minden szörfhelynek megvannak a saját feltételei az ideális hullámokhoz.

Apály idején a kezdők számára nagyobb a veszélye annak, hogy a fenéken lévő kövekhez ütődnek.

Legmagasabb dagálykor a nagyobb part menti hullámok megnehezíthetik az óceánba való bejutást.

A szörfözés előtt érdemes tájékozódni az adott szörfhely tulajdonságairól, az árapály időpontjairól.

A hullámok a természet titokzatos és lenyűgöző jelenségei. Az ideális hullám minden szörfös számára mást jelent. A kezdők arról álmodnak, hogy hosszú ideig egyensúlyban maradnak; mások fordulatokat akarnak végrehajtani a hullám sima falán, hatalmas tarajokon siklani le vagy éppen a gyors, köríves csövek belsejében száguldani.

De mindannyian arról álmodnak, hogy uralják a tomboló elemeket, legyőzzék félelmeiket, és felülmúlják a saját határaikat!

Hogyan alakult ki a szörfözés →