Skydiving
Az égbe ugrás – pontosan így fordítható angolról az egyik legszebb és leglátványosabb sportág, a skydiving neve. Az ejtőernyőzés hajnalán csak a legbátrabbak mertek kis ugrani a repülőgépből, a mai mércék szerint alacsony magasságból.
A mai adrenalinrajongóknak az ejtőernyő kinyitása és a nagy távolságról történő rövid repülés már nem elég extrém. A sportolók igyekeznek minél tovább lebegni, közben különféle akrobatikus gyakorlatokat végezve. Így született meg egy új sportág, amelynek versenyei hatalmas nézőközönséget vonzanak.
Mi az a skydiving
Skydiverek
A verseny kezdete semmiben sem különbözik az ejtőernyős sporttól: a résztvevők felszállnak egy repülőgépre, amely a megadott magasságig emelkedik, majd egy konkrét ponton elhagyják a repülőgépet. Ettől a pillanattól kezdődik a skydiving: a megmérettetés típusától függően a sportolók egyéni vagy csoportos gyakorlatokat végeznek, siklanak egy deszkán. Mindegyikük arra törekszik, hogy az ejtőernyőt a lehető legközelebb nyissa a földhöz – ez a légi búvárok ügyességének egyik fontos jellemzője.
A felemelkedési magasság a gyakorlatokra szánt időtől és a résztvevők számától függ. Két skydiver 25 másodperces repülése esetén 2,5 km-re van szükség, míg egy több mint száz sportolóból álló, tömeges formáció esetén legalább öt kilométerre. Ilyenkor légzést segítő felszerelés is szükséges, mivel túl ritka a levegő.
Filmek snowboardosokról A legjobb snowboardos és síelős filmek listáját és leírásait honlapunkon olvashatja.
Az, hogyan készítse elő kerékpárját a téli tárolásra, itt olvasható .
A skydiving több irányzatra oszlik:
Egyéni akrobatika.
Csoportos akrobatika, amikor több résztvevő a levegőben egy sor gyakorlatot végez. Nemcsak a szinkronitást veszik figyelembe, hanem a skydiverek egymáshoz viszonyított elhelyezkedését is. A földön a nézők szabályos geometriai alakzatot látnak, amelynek csúcsait a sportolók teste alkotja – hol közeledve, hol távolodva egymástól.
Freestyle – szabad mozgások, egyfajta tánc a súlytalanságban, különösen látványos, ha párban adják elő.
Skysurfing – a sportoló lábához speciális deszka van rögzítve. Úgy tűnik, mintha egy repülő deszkán siklana, miközben gyakorlatokat végez.
Dupla búvárugrás – a legnehezebb típus. Szabad esés után ki kell nyitni az ejtőernyőt, majd 10-15 méterre a tengerfelszíntől le kell oldani, és mély merülésbe kell kezdeni. A sportoló magasban pontosan kell, hogy tájékozódjon, különben sekély vízbe vagy sziklák közé zuhanhat.
Csoportos gyakorlatokat sokkal nehezebb végrehajtani, mint egyéni ugrásokat: nemcsak hogy szinkronban kell végrehajtani minden mozdulatot, de ugyanabban a vízszintes síkban is kell maradni a többi résztvevővel.
Az esés sebessége függ a magasságtól, a sportoló súlyától, alkatától és testtartásától. Például fejjel lefelé függőlegesen repülve a légellenállás minimális, és ötezer méter magasságig a skydiver akár 80 m/s sebességgel is közeledhet a föld felé; míg ha vízszintes pozíciót vesz fel, akkor akár 50 m/s sebességre is lassíthatja a mozgást.
Szeretne skydiverré válni?
Ejtőernyős ugrások oktatása
Ez az új sportág sok extrémkedvelő figyelmét felkeltette, de ahhoz, hogy skydiverré váljon, jelentős erőfeszítéseket kell tennie, komoly anyagi kiadásokat kell vállalnia, valamint jó egészségi állapottal és kiváló reflexekkel kell rendelkeznie. Először csatlakozni kell egy ejtőernyős klubhoz, mivel az ejtőernyős ugrások alapjainak elsajátítása nélkül nem lehet elkezdeni a hosszú szabad zuhanásokat.
Minden mozdulatot automatizmusig el kell sajátítani. A skydiver a földhöz közelebb nyitja az ejtőernyőt, ahol a legkisebb hiba is nagyon drága lehet.
A következő lépés az oktatás és a licenc megszerzése, amely nélkül nem engedélyezik az önálló ugrásokat. Emellett be kell szerezni a skydivinghez szükséges felszerelést. Az ejtőernyők önmagukban nem elegendőek; szükség van még:
- hátizsákokra;
- magasságmérőkre;
- jelzőkre;
- biztonsági eszközökre;
- sisakokra;
- overallokra;
- szemüvegekre.
Skydiving edzés aerodinamikai csőben
Az égi gyakorlatokat aerodinamikai csőben végzett edzések előzik meg. A mesterségesen létrehozott feláramló légáramlatokban a sportoló nincs időkorláthoz kötve, és kényelmesen elsajátíthatja a súlytalanságban való mozgást. Csak azután, hogy az összes mozdulatot begyakorolta a szimulátoron, engedi az oktató a tanulót a repülőgépből történő ugrásokhoz.
Azok, akik nem akarják az összes szabadidejüket a skydiving iránt elkötelezni, csak egyszer szeretnék kipróbálni a szabadesést, például elutazhatnak az Új-Zélandon található Tūapóba. Egy bizonyos összegért a résztvevők felszerelést kapnak kölcsönbe, és oktatóval hajthatják végre az ugrást. A szabadesés 30 másodperctől egy percig tart, majd ejtőernyővel való földet érés következik – és ezzel véget ér a kaland.
Kerékpárgumik Különböző kerékpárgumik típusainak leírása és tanácsok, hogyan válasszuk ki a legjobbat a bringánkhoz.
Azoknak, akik meg akarnak tanulni száguldani meredek hegyi lejtőkön, ajánljuk elolvasni , hogy miben különbözik a snowboardozás és a síelés technikája.
Az autogiro az egyik legperspektivikusabb ultrakönnyű repülő jármű. Részletek a linken .
Skydiving tanúsítvánnyal rendelkező sportolók önálló ugrásokat hajthatnak végre. Sokan szeretnének fotót vagy videofelvételt emlékként bátor tettükről – ilyen esetben az operatőr az ügyféllel együtt ugrik. Hazánk tapasztalt skydiverei is irigyelhetik az oktatók munkáját: akár tíznél is több ugrás naponta!
Skydiving fotógaléria
Versenyek és rekordok
Skydiving versenyek
Az első ejtőernyős világbajnokságot 1951-ben rendezték meg.
A felszerelések fejlődtek, a sportolók új ugrási technikákat dolgoztak ki. Hamar rájöttek, hogy minél közelebb a földhöz nyitják ki az ejtőernyőt, annál pontosabb a földet érés. Így lépésről lépésre új ugrási formák és versenytípusok születtek, majd némelyiket külön sportággá emelték – a skydiving lett az.
A győzelemhez a versenyzőnek nemcsak minél később kell kinyitnia az ernyőt, hanem a repülés teljes ideje alatt egy kijelölt zónán belül kell maradnia, amelyet a földön jól látható vonalakkal jelöltek meg. Emellett figyelembe veszik azt is, milyen távolságot tett meg az ejtőernyővel anélkül, hogy érintette volna a földet.
A skydiverek fantáziája határtalan, és ezt bizonyítják azok a rekordok, amelyeket állítanak. A legnagyobb tömeges nemzetközi ugrást Thaiföldön, 2006-ban hajtották végre. Négyszáz sportoló, akik különböző országokból érkeztek, egyidejűleg ugrott ki, és az égen látványos kompozíciót alkottak.
2012-ben az ottawai égbolton egy óriási hópehely alakult ki. 138 extrém sportoló több mint öt kilométeres magasságból ugrált ki, és 355 km/óra sebességgel egy lenyűgöző formát „rajzolt” a levegőben.
A szokásos felszerelés mellett oxigénkészülék is szükséges volt számukra, mert a földfelszíntől távol a levegő túl ritka. A résztvevők mellett négy operatőr is repült, hogy kamerák segítségével rögzítsék a rekordot. Az eredmény eléréséhez a sportolók rengeteg kitartást tanúsítottak: összesen 15 próbálkozásra volt szükség.
Wingsuit videón Repülések wingsuitban videón elérhetők a weboldal szomszédos oldalain.
Az elektromos motorral felszerelhető kerékpárokról bővebb információt talál ezen az oldalon .
Ludwig Fichte, német sportoló, a világot az egyik legkülönlegesebb ugrással kápráztatta el. Miután több mint négy kilométeres magasságból elhagyta a repülőt, egy gumicsónakban helyezkedett el, és elkezdett egy Rubik-kockát kirakni. Körülbelül fél percre volt szüksége ehhez, majd kinyitotta az ejtőernyőjét és sikeresen földet ért.
Felix Baumgartner
A világon először történt meg, hogy egy szabadon eső ember, aki egyetlen repülő eszközt sem használt, átlépte a hangsebességet. Ezt az osztrák skydiver, Felix Baumgartner vitte véghez.
2012. október 14-én egy stratoszféra-ballon segítségével 39 km-es magasságba emelkedett, majd ugrást hajtott végre a sztratoszférában. Az ejtőernyő nélküli repülés 4 perc 20 másodpercig tartott, ezalatt 36,4 km-t tett meg és elérte az 1357,6 km/óra sebességet. Három rekordot is megdöntött: ejtőernyős ugrás a legnagyobb magasságból, a leggyorsabb szabadesési sebesség és a legnagyobb szabadesési távolság.
Az emberiség történelme során mindig arról álmodott, hogy oly módon repüljön, mint a madarak – bármiféle kiegészítő eszköz nélkül. A siklóernyősök a levegőt tartják az elemüknek, megtanulják lassítani a szabad esést, sőt, még táncolnak is súlytalanságban. Ki tudja, lehet, hogy tapasztalataik alapját képezik majd egy jövőbeni találmánynak, amely lehetővé teszi bárki számára, hogy nehézkes technikai felszerelés nélkül repüljön az égbe, és ott lebegjen, ameddig csak szeretne, mielőtt visszatérne a szilárd talajra.
