Katamarán és kenu irányítása, ruházat a túrához
Nos, úgy döntöttél, hogy kipróbálod magad a vízi extrém turizmusban.
Természetesen a legjobb tanár a gyakorlat. Még egy egyszerű csónaktúrához a park taván is kell egy kis jártasság az evezők kezelésében. Ez különösen igaz egy enyhe terepű hegyi- vagy tajga folyón. A valós kenuzás során szükséges készségeket szerzed meg. Azonban a tanulás gyorsabb és hatékonyabb lesz, ha van némi elméleti alapod, és megérted, miért és milyen okból végeznek bizonyos műveleteket.
Először is rögzítsd jól a fejedben a három alapelvet, amelyeket mindenképp be kell tartanod.
Ezek nélkül aligha leszel „egyenlő az egyenlők között”.
1. elv
Folyón való evezés, felszerelés listája
Soha ne vitasd a kapitány döntéseit a vízen. Akkor sem, ha az teljesen abszurdnak tűnik.
Egyrészt, te még kezdő vagy az evezésben. Másrészt, a tapasztalat azt mutatja, hogy jobb a csapatnak egy vitatható döntést követni, mint hogy vitába kezdjenek a hajón.
A kapitány általában a hátsó részen ül, ahonnan könnyebben átlátja a hajó helyzetét az áramlathoz képest.
Neked, kezdőként, a mozgás közben legfeljebb néha jelezhetsz a kapitánynak.
Például így: „Simára mosott szikla jobbra” („simított szikla” – sima, vízzel borított kő). Vagy: „Fog jobbra!” (fog – hegyes kő, amely könnyen kilyukaszthatja a hajót). És ekkor nyugodtan csöppents egy kis aggodalmat a hangodba.
Ezután, a szárazföldön, amikor mindenki megnyugodott és az érzelmek alábbhagytak, ártatlanul megkérdezheted a kapitányt: miért adott olyan parancsot, hogy balra kell menni, nem pedig jobbra?
A komolyabb zúgók előtt általában az egész csapat átvizsgálja és felderíti azokat, megbeszélik az áthaladási lehetőségeket. Kezdőként a legjobb, ha csendben maradsz és figyelsz, próbálva megérteni, miért választanak egy adott megoldást.
Készülj fel arra, hogy a vízen a kapitány megváltoztathatja a döntését – és véleménynyilvánítás nélkül kövesd az utasítását.
2. elv
Katamarán túra, fotó
Valamilyen okból kifolyólag kiesettél a hajóból, a vízben találtad magad. Ez nem a legkellemesebb helyzet: az áramlat forgat és sodor, nem mindig tudod, hol van fent és lent.
Ne rémülj meg, ne kapálózz, ne csinálj hirtelen mozdulatokat, tartsd az oxigéntartalékot a tüdődben. Hiszen rajtad van a mentőmellény, ami mindenképp felhoz a felszínre.
És itt jön a 2. elv egyik legfontosabb része:
- Semmilyen esetben ne engedd el az eveződet.
Még ha az áramlat ki is tépte az evezőt a kezedből, az első dolgod az legyen, amikor felbukkansz a víz felszínére, hogy keresd meg az evezőt, és ha elérhető közelségben van, rögtön nyúlj utána.
Természetesen egy túrára tartalék evezőket (vagy legalábbis evezőlapátokat) hoznak.
De gondoljatok bele, hány tartalék evező kéne, ha minden borulásnál elvesznének?
Ezért próbálj meg nem elveszíteni az evezőt.
3. elv
Túra folyón, fotó
Felboruláskor a legénység ne engedje el a hajót. Még ha az elsodort is tőled, igyekezz hozzá visszajutni, mint egy csecsemő az anyatejhez, és ragaszkodj hozzá.
Ezzel azonnal két cél is megvalósul: egyrészt a kenu (vagy különösen a katamarán) nagyobb felhajtóerővel rendelkezik, és fenntart a vízen.
Másrészt a hajó elvesztése a legénység részéről – szégyen minden érintett számára!
Mit lehet tenni, ha a legközelebbi település több tíz kilométerre van?
Ezért vigyázz a hajódra úgy, mint a szemed fényére.
Néhány szó a felszerelésről
Ruházat folyami túrákhoz
Természetesen ez ízlés kérdése, de néhány tanács nem árt.
Sisak kötelező a harmadik vagy magasabb nehézségi kategóriájú folyóknál – óvatos ember vagy, Isten is óv.
Mentőmellény – bármilyen kategóriájú folyóra szükséges. Kapható felfújható vagy habszivacs betétes változatban. Mindkettőnek megvan a maga előnye, de a felfújható kisebb helyet foglal a hátizsákban, és éjszaka tökéletesen használható párnaként.
A következő fontos felszerelési elem a neoprén ruha , „száraz” vagy „nedves”.
Használja ki egy tapasztaltabb társ tanácsát, de mindig tartsa szem előtt a legfontosabbat: az alsótest, különösen a lábak, maradjanak lehetőleg szárazon és melegen.
Ezért ajánlott a neoprén ruha alá még gyapjú zoknit is felvenni.
- Cipő – valószínűleg félcipő vagy sportcipő javasolt. A fő szempont, hogy jól tartson a lábon, és ne csússzon meg nedves köveken.
És végül, az utolsó tippünk: rögzítsen a lapátjához egy darab erős polisztirolhabot – ez segít abban, hogy megőrizze a 2. elvet.
Evezéstechnika
Hegyi folyón való evezés
Nos, minden el van csomagolva, be van rakva és rögzítve. A jármű, akár egy fiatal ló, türelmetlenül várja a rajtot.
Egyébként, a kikötést és a parttól való eltávolodást mindig az orr résznél kell végezni, az áramlással szemben. Semmilyen körülmények között nem szabad máshogyan! Most pedig itt az ideje, hogy beszéljünk az evezéstechnika alapjairól.
- A technika fő lényege (és valószínűleg ez kezdetben nem fog sikerülni) az, hogy az evezőt a vízhez támaszként használjuk.
Igen, igen, a vízre támaszkodni lehet és kell is! Az “evezés” szó hagyományos értelmezésében, azaz a teljes erőből végzett fizikai munka csak ritkán szükséges.
Áramlatban, hullámok között dolgozva az evezőt gyakorlatilag nem is veszik ki a vízből, inkább a kenus teljes testsúlyával “lóg” azon.
Bármelyik evezőcsapást érdemes úgy megkezdeni, hogy az evezőt ne a hullámvölgyben, hanem inkább a hullám tarajába szúrja bele.
Képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor gyorsan közelít egy ferde hullámhoz. Ha úgy marad, mint egy oszlop, akkor szinte garantált a borulás.
Előre kell hajolnia, az evezőt bele kell kapaszkodnia a hullám tarajába és a testsúlyát áthelyezni rá.
Ebben az esetben a jármű könnyedén feljut a tarajra, és vele együtt Ön is a csúcson lesz.
- Egy másik technika, amit sokan alkalmaznak – a „szúrás” – kajakosok és katamaránosok is használják.
A hegyi folyó medrében a vízáramlás nem egyenletes a teljes szélesség mentén, mindig vannak eltérések az áramlat sebességében.
Vannak úgynevezett “csendes zónák” is – ezek szinte állóvizek, néha még enyhe visszaáramlással is. Ezek akkor alakulnak ki, ha a parton van egy kicsi, néhány méter hosszú öböl vagy ha a vízben egy nagy, masszív szikla áll, és rögtön mögötte, a sziklának köszönhetően, „csendes zóna” vagy „árnyék” jön létre.
A parti csendes zónákba kényelmes kikötni (ne feledje, hogy mindig az áramlással szemben kell kikötni!), és az árnyékot érdemes kihasználni egy kis pihenésre az áramlatban vagy a környezet feltérképezésére. Néha az árnyék elérése létfontosságú.
Egy csendes zónában
Ilyen beállást csak szúrással lehet végrehajtani. A jármű szinte súrolja a sziklát, az első evezős pedig olyan távolra hajol ki oldalra, amennyire csak tud, és függőlegesen beleszúrja az evezőt a szikla mögötti vízbe. Az evezős szinte nem is ül a járműben, teljes testsúlyával az evezőn csüng.
Az evezős feladata az, hogy tartson! Tartson! Az inerciális erő előrerántja a járművet, az evezőt majd’ kitépi a kezéből. De tartson! Ha társa is segít (és biztos, hogy segít), akkor a jármű, mint egy jól képzett katona, megfordul a tengelye körül és beáll a szikla mögött az árnyékba. A feladat elvégezve, lehet pihenni.
- A következő, különösen kajakok számára szükséges technika az alábbiakat tartalmazza. Először azonban legalább néhány szóban le kell írni a helyzetet.
Tehát egy gyors, erős vízáramlatban halad. Bal oldalon azonban van egy kisebb csendes zóna, és a kapitány kiadja a parancsot: „Kikötünk!” A kajak irányt vált és part felé halad.
Ha ugyanúgy ül, mint eddig, akkor amint a kajak orra belép a csendes zónába, Ön azonnal… elesik! Gondolja át, merre fog esni? Remélem, helyesen válaszol: a vízáramlat irányába fog esni. Miért? Pontosan ugyanaz történik, mint egy buszon, amikor az hirtelen fékez: a kajak teste hirtelen lefékez a szinte állóvízben, miközben a teste az áramlat irányába mozdul az inerciával.
Katamaránoknál is alkalmazzák a „hasalás” technikát, bár ez kevésbé nyilvánvaló.
Mit kell tenni? Semmi bonyolult: amikor belép a csendes zónába, a kenusnak erőteljesen ki kell dőlnie oldalra (ebben az esetben balra), az evezővel támaszkodnia kell a vízre, és a kajak „hasát” az áramlat felé kell fordítani. Ne aggódjon, ezt a kapitány is megteszi. Így kényelmesen kiköthet a parton.
A parton pihentek, dohányoztak, teát ittak. A nap még magasan áll az égen, itt az ideje továbbindulni. Ehhez el kell hagyni a csendes zónát, és ismét bele kell kerülni az erős áramlatba. És itt ismét az „hasalás” technikát kell alkalmazni, azaz most az áramlat irányába kell az evezőre támaszkodni. Amint látható, a technika egyszerű, csak arra kell figyelni, hogy pontosan meghatározza az oldalra dőlés mértékét, nehogy túlságosan kilendüljön – különben beleeshet a vízbe.
- A következő tanácsok főleg a katamaránokra vonatkoznak, mivel magasabb nehézségi kategóriába tartozó zuhatagokról lesz szó, ahol a kajakok nem használatosak.
Ezek az úgynevezett „bödrök”. Mit is jelent ez? Képzeljen el egy méteres, kétméteres vagy akár három méteres, meredek vízesést. Az alázúduló víz teljesen lefelé áramlik, és rögtön a vízesés mögött egy állóhullám alakul ki, magas tarajjal. Ha a katamarán helyesen halad, akkor ezt az állóhullámot „átüti”.
További információ a eszközökről ->
A megbízhatóság érdekében a legénység szándékosan növeli a sebességet, hogy magabiztosan áttörje a „bödör”-t. Közben gyakran előfordul, hogy a víz teljesen elönti a legénységet, de ez normális, egy pillanat múlva már a „bödör” másik oldalán lesznek.
Egy lépésnyire a bödörtől
Sajnos néha előfordul, hogy a katamarán nem érkezik időben, vagy nem áll be megfelelően, és keresztben (oldalirányban), akár csak félig keresztben, a “hordóba” esik. Egy ilyen esetben az átbillenés garantált. Átjutni a hordón nem lesz lehetséges, mert a katamaránra fentről lezúduló víz úgy felborít, mint egy kis fadarabot, és az egész legénység a hajóval együtt végtelen ideig fog forogni a hordóban - se előre, se hátra, hol fel, hol le. A hordó víz-levegő atmoszférájában szinte lehetetlen lélegezni.
Talán ez a legkellemetlenebb helyzet egy katamarán számára – beszorulni a hordóba. Semmilyen speciális technika nem segít ilyenkor; csak egy dolog van: el kell kerülni, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Ehhez pedig végig kell dolgozni. Még ha csak egy másodperc áll rendelkezésre, vagy még kevesebb – akkor is! Dolgozzanak még abban az egy másodpercben is! A katamaránnak az irányba kell állnia!
Lehet, hogy a technika még nem tökéletes, de ha végigviszik a munkát, mindenkitől “tiszteletet” kapnak, ahogy a fiatalok mondanák.
Természetesen vannak más technikai és taktikai eszközök is a lecsúszáshoz. Például meg lehet említeni az úgynevezett negatív sebességet, a vízáram oldalirányú keresztezésének technikáját magasságveszteség nélkül, vagy például a szorításokon való áthaladás módszereit. Meg lehet vizsgálni az aktív és passzív biztosítási technikákat is a vízen. Vagy azt, hogyan lehet a katamaránt visszaállítani egyensúlyi állapotba felborulás után. Mindez azonban idővel érkezik el, ha
