A siklóernyőzés csupán a feláramló levegő energiájának segítségével lehetséges. Ilyen feláramlások a nap által felmelegített földfelszín vagy egy akadály (például hegyoldal) által képzett széláram miatt alakulnak ki. Ha sík terepről kell felszállni, akkor a siklóernyőst egy csörlővel húzzák fel. De vajon lehet-e felszállni siklóernyővel teljes szélcsendben? Kiderül, hogy igen. Néhány különböző típusú ilyen repülőeszköz létezik. Ezek közé tartozik a motoros siklóernyő, a paratrike és az aerosáv.
Egyszerűbb változat - motoros siklóernyő
Motoros siklóernyőzéshez a pilóta egy kis motort használ, amely elegendő tolóerőt biztosít a felszálláshoz és a levegőben való tartózkodáshoz. A motor megléte növeli az egész rendszer súlyát, ezért megnövelt felhajtóerejű szárnyat használnak.
A motoros siklóernyővel történő felszálláshoz nincs szükség speciális feltételekre, például magaslatra vagy feláramló levegőre. Sík terepről, külső segítség nélkül is fel lehet szállni. A motoros siklóernyővel történő repülés sebessége 25–70 km/h, a maximális repülési magasság pedig 5,5 km. Az alacsony sebesség miatt erős szélben, turbulenciában vagy intenzív termikus aktivitás mellett nem lehet repülni.
A tériszonyt akrofóbiának hívják. Ismerd meg a magasságtól való félelem okait és a leküzdés módjait!
Léteznek motoros sárkányrepülők is. Olvass ezekről a következő oldalon .
A háton hordozható motoros egység, amelyet a pilóta visel, egy másik néven paramotor. Súlya 20 és 40 kg között mozog. Egy ekkora “terheléssel” lehetséges lábról felszállni és landolni további eszközök nélkül. Rövid futás (általában körülbelül 3 méter) után a szárny kinyílik, és felemeli a pilótát a motorral együtt. A felszállás után a pilóta kényelmesen elhelyezkedik az ülésben, és a repülést fékkarokkal és a motorvezérlő kar (throttle) segítségével irányítja.
A fékkarok olyan fogantyúk, amelyek a siklóernyő irányító zsinórjaihoz kapcsolódnak. Szinte minden manővert a bal és a jobb oldali fékkarral végez a pilóta. Emellett a pilóta enyhén jobbra vagy balra dőlve, a súlypont eltolásával “navigálhat”.
A paramotorok általában 14–29 lóerős, kétütemű belső égésű motorok. Emellett lelkes pilóták az elektromotorok használatának lehetőségét is kutatják. A cikk végén található videóban látható működés közben egy elektromotorral felszerelt motoros siklóernyő.
Paratrike és aerosáv – mi a különbség?
Ez a repülőeszköz típus abban különbözik a motoros siklóernyőtől, hogy rendelkezik egy “kocsival”, amely keretből, futóműből, pilótaülésből és egyéb berendezésekből áll. A pilótának így nem kell a lábáról felszállnia, és a nehéz motoros egységet sem kell a hátán viselnie. Gyakorlatilag a kocsi egy egyszerűsített deltarepülő-modul.
Az ilyen szerkezet repítéséhez a hagyományos siklóernyő szárnya már nem elegendő. Ezért tandem-siklóernyőt vagy kifejezetten az ilyen eszközökhöz tervezett szárnyat használnak.
A kocsi használata nemcsak a pilóta felszerelési terhének csökkentését teszi lehetővé, hanem nagyobb üzemanyag-tartalék és további rakomány szállítását is. Azonban a paratrike felszállásához és leszállásához egy egyenletes pálya szükséges, amely legalább 30 méter hosszú, és nem tartalmazhat erős egyenetlenségeket.
Eredetileg a paratrike és az aerosáv kifejezések ugyanazt jelentették. Az idő múlásával azonban ezek a terminusok különböző technikai eszköztípusokra kezdtek utalni.
A paratrike és az aerosáv közötti fő különbségek a következők. A paratrike-okon általában kisebb teljesítményű motorokat használnak, és gyakran tandem-siklóernyő szárnyat. A szárny irányítása kézi (fékkarokkal) történik. A paratrike jobb aerodinamikai jellemzőkkel rendelkezik, és lekapcsolt motorral is jól tartja magát a levegőben. Emellett mozgékonyabb, de nagyobb pilótai képzettséget igényel.
Az aerosávon erősebb motort használnak, és a szárny irányítása a lábakhoz van rögzítve. A szárny egy megnövelt felületű ejtőernyő, amely stabilabb és könnyebben kezelhető.
Az eszköz “üres” súlya 90–150 kg. A paratrike és az aerosáv repülési jellemzői nem sokban különböznek a motoros siklóernyőtől. A sebesség 40–60 km/h (25–35 m/s). A repülési magasság elérheti az 5500 métert, de a paratrike-ok és aerosávok repülése általában 150–500 méteres magasságban történik.
A síelők érdeklődésére számot tart az egyik legjobb orosz síszurdok, Seregeš .
Van már hálózsákod? Ezen az oldalon részletesen elmagyarázzuk, hogyan válassz helyesen vásárláskor.
Aktív téli szabadtéri tevékenységekhez nagyon ajánljuk a termoalsóruházat beszerzését. Arról, hogyan válassz helyesen, itt olvashatsz .
Milyen áron szerezhető be motoros siklóernyő
Ha úgy döntesz, hogy a siklóernyőzés a te világod, és motoros siklóernyőt szeretnél vásárolni, javasoljuk, hogy először tanulmányozz minél több elméleti anyagot a siklóernyős repülésről. Keresd meg az aero klubokat a régiódban. Biztosan léteznek ilyenek, és valószínűleg nem is csak egy. Egy aero klubban nemcsak megtekintheted személyesen azt a repülőeszközt, amely iránt érdeklődsz, de gyakran kínálnak szolgáltatásokat paratrike vagy aerosutas repülés formájában is. Egy ilyen kaland ára viszonylag alacsony, és 10 perc repülésért nagyjából 1000 rubeltől indul. Általában ugyanitt képzési lehetőségeket is ajánlanak siklóernyős és motoros siklóernyős repülésre.
Emellett találkozhatsz tapasztalt emberekkel, akik segítenek részletesen megérteni bármilyen kérdést. Az ultrakönnyű repülés pilótái általában nyitott és barátságos személyiségek. Ne félj feltenni a kérdéseidet.
Egy teljes motoros siklóernyő szett (ernyő, heveder, motor) ára $6000-tól indul. Ha nem engedhetsz meg magadnak ekkora kiadást, érdemes használt felszerelést keresni. Sokan külön-külön vásárolják meg az alkatrészeket, és saját kezűleg szerelik össze a motoros siklóernyőt vagy a paratrike-ot. Így akár az összeg felét is megspórolhatod. Motoros siklóernyő, paratrike vagy aerosutas vásárlásakor mindenképpen konzultálj szakemberekkel, különösen használt siklóernyő vásárlása esetén. Csak a tapasztalt szem képes felmérni az ernyő állapotát, amely alapvetően meghatározza a biztonságodat.
